Csak néztünk egymásra, mint akik alól hirtelen kirántották életük támaszát s talpkövét (nem, nem túlzás. Tényleg durva volt). Még a reggeli kávé is értelmét vesztette, és nem csak azért, mert nem volt benne tejszín. Tejszínért a Tescoba
kellett volna menni. Ehhez el kellett volna kezdeni a napot, de ez lehetetlenné vált már korán reggel. Hát, talán takarítsunk ki - motyogtam bizonytalanul, de csak ültem az ágy szélén, a lábujjaimat bámulva. Majd riadtan néztem fel, hogy mégis mit akar azzal a tekercs vécépapírral a kezében. Méltatlankodva hurrogott le, ne mondjam, hogy én nem voltam mindig is kiváncsi rá, hogy be lehet-e fonni, hogy aztán az ember leereszkedjen az erkélyen. Noha nem nagyon láttam be, hogy ez a számunkra kis lépés mennyire jelentene nagy ugrást az emberiségnek, ennek ellenére bizonyságot nyert, hogy a vécépapírt nem lehet úgy összefonni, hogy ne szakadjon el. Ezt jó ha tudod, attól függően, hogy hányadik emeletről tervezel megszökni. Én képtelen voltam ilyen kreatív dolgokat véghez vinni, kávé híján. Akármilyen kávét én ugyanis
nem iszom meg, ebben meg nem volt tejszín. Ez önmagában még nem tragédia, de ő sem issza meg tejszín nélkül, ami viszont nem volt itthon. Volt natúr vajkrém. Ne mondjam már, hogy az nem teljesen ugyanaz, mint a tejszín. Majd jó
sok cukrot kever hozzá. Nem voltam hajlandó meginni, de az eredményből elmondhatjuk, hogy kevertünk egy egészen új formulát, amely főleg a kreativitásra hat (ő ugyanis nyilván megitta, belemehetnék abba, hogy bármit, de...). Ugyanezt a vajkrémet felhasználtuk az ebédhez is, megcsappant készleteink
ugyanis csak némi száraztésztából, nevezett vajkrémből és paradicsomszószból álltak. Ja, meg volt gulyáskrém. És darálthús. Nem volt olyan rossz, amilyennek hangzik, amugy.
Telt a nap. Kínomban kitakarítottam a hűtőt (és a mikrót, ha már arra jártam). Magam is meglepődtem, hogy milyen sok emléket előidéz bennem az elmúlt karácsonyról és húsvétról (but let's just leave that for now). Mindent lesúroltam továbbá,
úgyhogy tisztaság van, viszont hogy a villanytűzhelyen melyik fogantyú melyik platnit gyújtja be, már sosem fogjuk megtudni. De szép fehér, ez kiderült, nem tellett még két óra súrolásba sem.
De mégis. Valahogy csak nem találtam a helyem. Valami hiányzott.
-Mit csináltak az emberek húsz éve? Mit csináltam én hét éve? Miért velem történik ez? - kérdeztem vádlón a sorsot.
Most meg mit bámulsz, néztem aztán rá méltatlankodva. Csak azt nézem, hogy az arcod tényleg tovább alszik-e, mondta ő, és én beláttam, hogy sürgősen el kell hagynunk a lakást. Ha még két percig vagyunk összezárva, valamelyikünk (tippelj)
igen drámai gyorsasággal ereszkedik le az erkélyen, összefont vécépapír-kötél nélkül.
Így aztán végül elmentünk a Tescoba, és vettünk tejszínt.

Vasárnap egész nap nem volt net. Úgy érzem, nem kell tovább magyaráznom.